Szabó Márta vagyok

minden nappal közelebb a 70-hez, mint a 40-hez

A fotóért köszönet
Streit Gábor Bora fotóművész barátomnak.

A történetem

Egy tenyérnyi zalai faluban nőttem fel, egy bonyolult családfán 5 fiútestvért mondhatok magaménak. Illetve egy ideje már csak négyet.

Választottam magamnak egy kifejezetten férfiasnak tartott szakmát. Programozó matematikusként végeztem még a múlt században, 1980-ban. Furcsa fintora a sorsnak, hogy az előrehozott sorkatonai szolgálat miatt a mi évfolyamunkon alig volt férfi hallgató.

Felnőtt életemet a Magyar Néphadsereg kötelékében kezdtem, 13 évig voltam hivatásos katona.

Később kisebb és nagyobb vállalatoknál közép és felső vezető, majd önálló vállalkozó. 2007 óta főállásban a network marketing iparágban dolgozom.

Egy kifejezetten sikeres karriert tudhatok magam mögött.

Eközben feleség voltam, és két csodálatos fiú édesanyja.

Ha létezik hímsovonizmus, akkor én kifejezetten “nősoviniszta” voltam hosszú évekig. Nem túl sokra becsültem a férfi népet úgy általában, miközben nagyszerű férfiakkal találkoztam a munkám, az életem során, akiktől rengeteget tanultam. Ők voltak számomra a kivételek.

Mára megértettem, hogy a férfi nem alsóbbrendű a nőnél, a nő a férfinál, hanem egyenrangúak, egyaránt csodálatosak, bár természetesen nem egyformák.

Hogy mi kellett ehhez a változáshoz?

Az, hogy megbékéljek a női mivoltommal, örömmel éljem meg minden nap női létemet. Elfogadjam a korlátaimat, felismerjem az értékeimet. És legfőképp az, hogy függetleníteni tudjam magam mások véleményétől, ítéletétől, és én magam se ítélkezzek.

Hosszú utat jártam be. Sok csodálatos és sok fájdalmas tapasztalatot szereztem.

Ha újrakezdhetném, semmin nem változtatnék, mert a tapasztalataim tettek azzá, aki ma vagyok, és aki vagyok, azt nagyon szeretem.

Ezzel az oldallal a legfőbb célom, azt mutassam meg a nőknek – elsősorban a hozzám hasonlóan már régebb óta fiataloknak – hogy bár szinte minden ellene hat, miként szeressék, tiszteljék önmagukat, hogyan élvezzék ki teljes mértékben nőiségüket.